Az új életért való felelősség teher lehet - hiszen a szülés mindig valami újat, ismeretlent jelent, és ez nehéz érzelmeket ébreszthet. Megjelenhet az elveszett szabadság érzése vagy a korábbi, gondtalan élet utáni vágyakozás. A negatív érzelmek leküzdéséhez érdemes közelebbről megvizsgálni őket.

Hogyan fogjuk megoldani?

Nem mindig működik az az érv, hogy világszerte több százezer szülő kiválóan boldogult hasonló helyzetben. Érdemes tehát elemezni az aggodalmainkat, hogy megtudjuk, mitől félünk valójában. Talán attól, hogy más szülők vagyunk, mint akiket a magazinokban és a tévében mutatnak? Vagy egyszerűen attól, hogy nem tudjuk majd összeegyeztetni a gyermekgondozást a szakmai karrierrel? Nem szabad félrelökni még az apró kétségeket sem, mert ha felerősödnek, tönkretehetik a babavárás örömét.

Ne felejtse el! Érdemes még a szülés előtt megoldást találni a aggodalmaira. Talán már most érdemes lenne megbeszélni egy házvezetőnő vagy egy gyermekgondozó alkalmazását, és beszélgetni a párjával arról, hogy milyen szülői modellt részesítienek előnyben mindketten. A férjemmel való beszélgetések révén sok felesleges félelmet sikerült eloszlatnom.

Örökre megváltozik az életem?

A pszichológusok szerint a terhesség alatt tapasztalt változástól való félelem teljesen normális. Mielőtt azonban pánikba esne, ne feledje, hogy az élet állandó változásokat jelent. És ez nagyon is jó - különben ugyanott ragadnánk! Ezért, bár tisztában van vele, hogy a baba születése felforgathatja az életét, koncentráljon az új helyzet előnyeire.

Ne feledje! A gyermek születése az egyik legfontosabb esemény az életében. A baba érkezése gyakran teljesen új értelmet ad neki. Az újdonsült szülők számára azonban az is fontos, hogy más, például szakmai vagy magánéleti terveket is folytassanak. Csak így tudják megőrizni az önbecsülésüket és a kiteljesedés érzését. Ezeket kombinálhatják a gyermekgondozással. Bár az elején nehéz, de higgye el, lehetséges.

Képes leszek majd kötődni a babámhoz?

A félelem, hogy nem lesz képes szeretni a babáját, gyakran megakadályozza, hogy élvezze a gyermeke érkezésére való várakozást. Éppen ezért érdemes ezt a problémát még a baba születése előtt kezelni. Az a közhely, hogy a szerelem abban a pillanatban születik meg, amikor meglátod a babádat (vagy még korábban), gyakran okoz bűntudatot a nőknek és a férfiaknak: "Rossz anya/apa vagyok, mert nem tapasztalok semmilyen örömérzetet a babámmal kapcsolatban". Holott a pszichológusok szerint a szülői szeretet lassan, akár a baba születése óta eltelt néhány hónap alatt is kialakulhat.

Ne feledje! A fizikai kontaktus elengedhetetlen a babával való kötődés kialakulásához. Már a terhesség alatt is mindketten vizualizálják a babát, beszéljenek hozzá, simogassák a pocakakot, és közvetlenül a szülés után próbáljanak minél több időt tölteni a babával: tartsák, hordozzák vagy öleljék a karjaikba.

Ugyanúgy, mint a szüleink?

A terhesség és a gyermek születése a szüleinkkel való kapcsolatunkat hangsúlyozza. Gyakran félünk attól, hogy mi is elkövetjük ugyanazokat a hibákat, vagy hogy nem tudjuk majd elkerülni az ő sorsukat. Szerencsére a kilenc hónap elég hosszú időszak ahhoz, hogy kiűzzük a múlt démonait. Ennek érdekében érdemes már a szülés előtt átgondolni a nevelési modellt és a változásokat, amelyekkel a baba érkezése után szembe kell nézni. Ennek köszönhetően kicsit hamarabb kialakul az a bizalom, ami az újdonsült szülőknek gyakran hiányzik, és a kritikus vélemények (még a legkedvezőbb beállítottságú nagymamáknak is van néha eltérő véleményük az unoka neveléséről) nem tudják majd megtörni. A gyermeket a szülők nevelik, és nem a nagyszülők, bár tanácsaik és segítségük bizonyos esetekben felbecsülhetetlen értékűek lehetnek.

Ne feledjék! Az ideális szülők nem léteznek, ugyanúgy, mint az ideális gyerekek sem. Fontos, hogy ezt a tényt már most, még a születés előtt felismerjük. Talán ennek köszönhetően nemcsak magabiztosabb szülő lesz, hanem megértőbb lánya vagy fia is.